Az utazás előzményei
Meg van-e írva a sorsunk? Örök nagy dilemma marad. Ki tudhatja...
Mindig nyitva hagyom ezt a kérdést.
Ami viszont az én nagy utazásom előzménye, az olyan jelekre mutat, hogy ez nekem elő lett írva, sőt közölve lett velem, hogy bekövetkezik még ha nem is hittem és nem is értettem, hogy miért?
Volt nekem egy írótársnőm, Bán Zsuzsának hívják, aki egy nagyon nehéz időszakomban 36 éves koromban, amikor az élettársam meghalt, vigasztalásul kitalált pár dolgot, hogy kedvembe járjon.
Írókör után elhívott egy társaságba, majd ezt követően azt mondta, ne menj haza, veszünk még pár üveg sört, eljössz hozzám. Alapból szeretek egyedül lenni, de vannak napok, amikor jobb ha nem maradok magara. ez a nap is ilyen volt.
Elmesélte, hogy neki olyan furcsa tulajdonsága van, hogy sok információt lát a régmúltból és a jövőből is. Tud jósolni is, de ritkán szokott, mert fárasztja, és eszébe nincs ezt erősíteni magában. inkább tompítja sörivással.
Most viszont kedvet kapott hozzá, és ha nem bánom, jósol nekem.
Én még soha nem jósoltattam magamnak, mert addig jól éreztem magam a bőrömben, és nem szerettem volna megtudni az esetleges rosszabb jövőt. Ha viszont jobb lesz, az meg úgyis jó, ha nem tudom előre. Aztán ki tudja, igazat mond-e a jós?
Ekkor viszont azt mondtam Zsuzsának, hogy bármit jósolsz, ennél csak jobb lehet.
No, elővette a kártyát, félig abból, félig meg a szemembe nézve mondta a következőket.
Hamarosan férjhez megyek. Már mosolyogtam. Én aki nem hisz a házasságban és 36 éves koráig sikerült elkerülnie?
A férjed kékszemű lesz. Születik egy kislányotok, neki is kék szeme lesz.
Nagyon fogod szeretni. Nekem gyerekem? Soha nem vágytam rá.
Biztos Zsuzsikám, ha lenne, nem tudnám nem szeretni.
Egy nagy utazást látok, el fogtok menni nagyon messze. Zsuzsa, ugyan miből?
Jól megvigasztaltál, ihatjuk a sört. El is felejtettem ezt a jóslást, viccnek éreztem az egészet.
Egy év múlva megjelent az életemben a leendő férjem, rábeszélt hogy legyen gyerekünk.
Amikor a kórházban voltam veszélyeztetett terhességgel, meglátogattak barátaim. Képzeld kivel találkoztunk ma! Bán Zsuzsival. Akkor jutott eszembe mit is jósolt, bizony a házasság itt van, a gyerek már biztos hogy itt van. Az ultrahanggal nem látták meg fiú vagy lány, így én közöltem az orvossal, hogy biztos hogy lány. Akkor elhittem amit Zsuzsa mondott, de a nagy utazást még mindig mosolyogva félretettem. Még mindig lehetetlennek tűnt, mert férjem sem állt úgy anyagilag, hogy álmodozhassunk bármilyen utazásról. Egyébként is el voltunk foglalva a lánynév kiválasztásával.
Hat és fél év múlva egy eldugott zalai községben élve olyan szerencsében részesültünk, hogy meghívást kaptunk Jénába egy nagyszabású magyar rendezvénysorozatra, melyre másfél évig készült a város. 1998-ra tervezték, magyar színdarab, magyar koncert, stb. a magyar képzőművészetet mi képviselhettük. Engem 60 festményemmel hívtak meg, Gábor 6 fából faragott szobrot hozott.
A jénai üveggyár igazgatójára bízták , akinek magyar felesége van, a képzőművész kiválasztását.
Még ezelőtt történt három évvel, amikor megfestettem a Varázslat c.képemet. (folyt. köv.)